9600 dpi. Tényleg?

Reprodukciók részletvisszaadásának értékelése
az MTF és SFR görbék alapján

Az előző cikkben általánosságban írtam a múzeumi digitalizálásról és a képminőség-ellenőrzés fontosságáról. Ebben az írásban a felbontás, élesség, részletvisszaadás ellenőrzéséről, és az ellenőrzés módjáról lesz szó.

A FELBONTÁS

A digitális reprodukciók felbontását két dolog határozza meg:

  • A mintavételezési sűrűség – ez a digitalizáló eszköz dpi-ben (dot per inch) vagy ppi-ben (pixels per inch) megadott jellemzője, az elérhető felbontás elméleti felső határa, tehát a maximálisan reprodukálható pixelek mennyisége.
  • Az optikai és képfeldolgozási folyamatok – többek között a digitalizáló eszköz optikai és elektronikai tulajdonságai, a fókusz, a mechanikai rezgések, a RAW feldolgozás beállításai, az élesítés, a fájltömörítés és minden egyéb körülmény, amelynek hatása van a részletvisszaadásra. Ez a komponens határozza meg a reprodukció tényleges minőségét.

Ez a gyakorlatban annyit jelent, hogy előfordulhat, hogy hiába állítjuk be a szkenneren vagy a kamerán a gyártó által feltüntetett maximális mintavételezési sűrűséget, a reprodukció nem feltétlenül fog annak megfelelő részletmennyiséget tartalmazni. A teljes digitalizálási folyamatot – annak minden elemét figyelembe véve – mérnünk kell, hogy biztosak lehessünk benne, hogy nem keletkezik „üres felbontás”.

Read More